A békeszerető ember csak kapkodja a fejét. Nap mint nap érkeznek a hírek, felháborodott újságírók bombázzák, már megint mit csinált valamelyik miniszter, a kormány vagy akár maga a miniszterelnök. A cáfolatok is megérkeznek, ezek hangereje olykor kisebb, kevesebb emberhez jutnak is el, s a cáfolat, legyen bármily meggyőző, nem zavarja az ellenzéki politikát, hogy újra meg újra ismételgesse azokat.

Nem lenne megalapozatlan Goebbelst emlegetni, de a náci propaganda gépezet talán csak első volt egy olyan sorban, amely már rég független tőle, és máig tart. Nyíltan befolyásolni akar. Ma már nem kell nácinak lenni ahhoz, hogy rá akarjunk tukmálni egy gondolatot valakire.

Nem örülök annak, hogy a tájékoztatás befolyásolássá aljasodik, de meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a ténnyel. Ha ez a befolyásolás nem politikai természetű, akkor mindenki tudomásul is veszi, sőt a korszerű reklámtevékenységet bizonyos szabályok, etikai normák teszik elfogadhatóvá. A reklám-riportot el lehet és közérthető módon el is kell választani más riportoktól, a politikai befolyásolás tudatosan vonult be a hírszerkesztés és a publicisztika területére. Szétválaszthatatlanul egymásba gabalyodtak.

Nem érdemes tehát valamely szabály bevezetésére törekedni. Önálló gondolkodásunk megőrzésére az is esélyt ad, ha felismerjük, mikor és mire akarnak rávenni, hogyan akarnak rászedni. Szellemi immunitást kell kifejlesztenünk magunkban a tudatunkba behatolni akaró gondolat-vírusok ellen.

A reklám szakma szempontjából a politikai gondolat is egy sajátos áru, amelyet azonos módon lehet és kell eladni, mint a fogkémet vagy a szappant. Ám, amíg a már említett gazdasági reklámtevékenységet törvény és etikai kódex szabályozza, a politikai reklámozást csak a kampányban korlátozza - elméletben - a szokásjog. A gazdasági reklámtevékenység nem irányulhat más cég termékének a lejáratására, csak a saját árucikk megismertetésére. Így kellene ennek lennie a politika terén is.

Nincs így. A napi hírek sok példával szolgálnak. Magyarországon jónéhány kőbánya működik. Ezek egyikében dolgozik a miniszterelnök édesapja, akinek vagy 20 százaléknyi tulajdonrésze is van. Ha ez a cég bármiféle üzlethez jut, ha megrendelést kap, az ellenzéki politikusok és a "független" újságírók diadalmasan lecsapnak: lám már megint a családi protekcionizmus klasszikus példája…
Egyetértek azokkal, akik azt mondják: nem járhat üzleti előnnyel, ha valakinek a fia miniszterelnök. Helyes. De miért jár hátránnyal az üzleti világban az, ha a cég egyik tagjának miniszterelnök a fia? Vajon nem hátrányos megkülönböztetés-e, ami itt folyik? Nem a Fidesz, nem a miniszterelnök keverik össze a magánéletet a közélettel, hanem épp ezek a támadások, nem kis üzleti kárt okozva egyébként a cégnek és az alkalmazottaknak. Az "Orbán bánya" ismételt emlegetése a kívülállóban még azt az kérdést is felveti, hogy a nyilvánvaló aljas politikai indulatú lejárató kampány hátterében és finanszírozói között nincs-e ellenérdekelt másik cég?

A biztonsági szolgálatok nem szeretik, ha védett személyek vonaton utaznak. A kötött pálya, az előre kiszámítható időpontban való megjelenés kínálva kínálja magát mindenféle terrorakciónak. Ezért azok, akik valakinek a biztonságáért felelősek, lehetőleg lebeszélik az illetőt az ilyen "kalandról". Ám a lebeszélés nem mindig eredményes. Egy új vasútvonalat eléggé stílustalan lenne gépkocsiból átadni. Ha tehát a vonatutazás elkerülhetetlen, jönnek a kockázatot csökkentő szigorú biztonsági intézkedések. Ezeket pedig menetrendszerűen követik - jobb oldali kormányzás esetén - a hisztérikus sajtóreakciók. A biztonsági szakkérdésekben járatlan közönség számára könnyen eladható árucikkről van szó.

A fenti két példában az a közös, hogy egyébként normális, mindennapi jelenségeket hibásnak, bűnösnek, elutasítandónak állítják be. Védekezni nehéz ellenük, mert a becsapás legellenszenvesebb módját választják: van igazságtartalma mondanivalójuknak. Orbán Győzőnek valóban van bányaérdekeltsége, a miniszterelnök valóban utazott vonaton. Hollókő volt, polgármesterének is van kavicsbányája, mégsem szerepel minden megrendelésnél a vezető lapokban és a parlamentben. Más kormányfők is utaztak vonaton, akkor is megvolt a megfelelőnek tartott biztonsági intézkedés, amelynek mértékéről és módjáról sem akkor, sem most nem sokat tud a megvédett személy. Semmi rendkívüli nincs a dologban, de tanuljuk meg, a féligazság teljes hazugság.

A féloldalas tájékoztatás "szép" példája, amit az index című internetes újság követett el a minap. A cikkíró áttekintette a civil szervezeteknek most adott ingatlanokat és megállapította, hogy pártok közelébe vándorol az állami vagyon.
A munkamódszer sajátos volt: "Főként azokat a társadalmi szervezeteket vizsgáltuk, amelyek
egyrészt több városban kaptak ingatlanrészeket, másodrészt egy városban háromnál több ingatlanrészhez jutottak, harmadrészt pedig a "nyeremény" meglepően nagy volt. Nem vettük górcső alá azokat a társadalmi szervezeteket, alapítványokat, amelyek ugyan megfelelnek a három kitételnek, de nevükben jelzett funkciójuk tiszteletet parancsol. Így kimaradtak a nagycsaládosok egyesületei, a siketek és nagyothallók egyesületei, valamint a fogyatékosok szervezetei is. (Kétségtelen, hogy ők vannak többen.) Ebbe a körbe tartoznak a felsoroltakon kívül az adott város életéhez szorosan kötődő szervezetek, önképző körök, sportegyesületek is, amelyekről azt feltételeztük, hogy tevékenységük ellátásához szükségeltettek az ingatlanrészek."
Ha nem tudjuk, hogy a vizsgálódás alól mentesített szervezetek milyen arányban jutottat ingatlanhoz, nem állapíthatjuk meg, hogy igaz-e: a pártok közelébe vándorolt-e a vagyon.
Ráadásul a fenti kijelentések ellenére a cikk részletesen foglalkozik a Magyar Málta Szeretetszolgálattal, mint a pályázat egyik nagy győztesével. Ezután a cikkíró sorra veszi az általa gyanúsnak vélt döntéseket, de egy olyant sem, amelynek baloldal kötődése nyilvánvaló. Ám egy ügyes trükkel kivédi az ilyen irányú kritikát: kijelenti, hogy a jelenség pártsemleges, és közre adja a nyertesek teljes listáját. Neki - véletlenül? - csak jobboldali kötődések tűntek fel, ám, mint a mesében, aki nem hiszi, járjon utána…
Nem kell sokat keresgélni, hogy ilyent találjunk. Ezt az akciót ráadásul jól fel is építették. Megjelent az index cikke, majd Hegyi Gyula szocialista képviselő nyilatkozott az Info rádiónak, ahol a Reflex című műsorban erről a témáról kérdezték a rádió hallgatóit. A féloldalas "tájékoztatás" meghozta a gyümölcsét, az emberek elítélően nyilatkoztak. Mivel az index szavakban azt is kimondta, hogy szerinte a dolog párt-semleges volt, azaz formálisan a baloldalt is kritizálta, az egész történet többeknél általában vett pártellenességbe torkolt. Ez pedig azoknak a pártoknak árt, amelyeknek kevésbé eltökélt a szavazóbázisa, azaz a pártsemlegesség mázával leöntve a szocialisták számára adott előnyt az akció.

A mérsékelt jobb-közép számára azonban nemcsak zavaró a fenti jelenség, hanem biztatás is. Ha a baloldalon lenne saját gondolat, amelyet meg lehetne próbálni "eladni", akkor nem szorulnának rá ezekre a mondvacsinált "botrányokra". Gyengeségük, tartalmatlanságuk jele ez, ám hatásukat lebecsülni sem szabad. Nem tehetünk mást, megpróbálunk minden létező csatornán eljutni a polgárokhoz és felhívjuk a figyelmüket mindarra, amit a tudatunkban turkászók velünk, gondolkodásunkkal tesznek, illettve tenni próbálnak. Nemcsak a cáfolat, hanem a megértetés a jó gyógyszer. Ha kialakul a szellemi immunitásunk, akkor Goebbels mai epigonjai sem árthatnak, hatástalanok lesznek mérgező szó-vírusaik.

Surján László

 
 
 

Vissza a kezdőlapra